Prevenció = örök fiatalság

Csak azt tedd Másokkal, amit szeretnéd, hogy Mások tegyenek Veled!

 

 
Az élet 7 működési elve
 
A siker, az életben, mint töretlen boldogság és méltó célok kibontakozó megvalósulása. A siker, a vágyak erőlködésmentes beteljesítésének képessége.
A gazdagság, a javak folyamatos felénk áradása. A spirituális törvény tudása - és a gyakorlata útján harmóniába kerülünk a természettel és így már gondtalanul tudunk boldogságot és szeretetet teremteni.
 
A sikernek sok arca van, az anyagi gazdagság csak egy összetevő. Ezen felül a siker "utazás" és nem cél. Az anyagi gazdagság minden megvalósulása az utazást teszi kellemesebbé. A siker azonban a jó egészséget, az erőt, az életkedvet, a kapcsolatok kiteljesítését, az alkotó szabadságot, az érzelmi és lelki kiegyensúlyozottságot, de a jó közérzetet és a gondolatvilág békéjét is magában foglalja.
 
A földi-, fizikai világ az Önvalónk, amely visszahajlik önmagán belülre,
hogy szellemként, lélekként és fizikai anyagként megtapasztalja magát.
Minden teremtő folyamatban Önvalónk, vagy az isteni mag önmagát fejezi ki.
 
Minden teremtés forrása a tiszta tudat, a tiszta lehetségesség keresi kifejeződésének módját, hogy a megnyilvánulás-mentes állapotból a megnyilvánulásra jusson.
 
Amikor ráébredünk, hogy valódi Önvalónk a tiszta lehetségesség egyik mezője, akkor azzal az erővel kerülünk összhangba, amely a Világegyetemben mindent létrehoz.
 
Kezdetben nem volt sem lét, sem nem-lét.
A világ, mindenestül megnyilvánulás-mentes energia volt.
Az Egy, lehelet nélkül lélegzett, önhatalmából. Semmi más nem létezett.
 
Az élet, első spirituális törvénye a Tiszta lehetségesség törvénye. Ez, azon a tényen alapul, hogy lényegi állapotunk a tiszta, semmivel nem keveredő Tudat. A tisztán tudati, pusztán lehetőség, a lehetőségek és a határtalan alkotókészség mezője. A tiszta Tudat, spirituális lényegünk. Határtalannak és végtelennek lenni, ez egyben az öröm teljessége. A tudat további jellemzői a tiszta ismeret, a végtelen csend, a tökéletes egyensúly,                      a legyőzhetetlenség, az egyszerűség és a boldogság. Ez, lényegi természetünk, a tiszta lehetségesség egyike.
Ha, tudatára ébredünk annak, hogy kik is vagyunk valójában, akkor ebben az önismeretben bármely álmunk beteljesítésének képességét is felfedezzük. Hiszen az örök képesség vagyunk, mindannak, ami volt, van és lesz, a mérhetetlen megvalósulási ereje.
A Tiszta lehetségesség törvénye, akár az Egység törvénye is lehetne, mivel az élet végtelen változatosságának alapja az egyetlen, mindent átható szellem. Köztünk és e között az energiamező között nincs választóvonal. A tiszta lehetségesség mezője saját Önvalónk. Minél mélyebben megtapasztaljuk valódi természetünket, annál közelebb jutunk a tiszta lehetségesség mezőjéhez.
 
Az Önvaló, vagy a befelé mutató mozzanatok megtapasztalása azt jelenti, hogy belső támpontunk a saját szellemünk és nem a tapasztalásunk tárgyai. A befelé irányulással szemben áll a tárgyi világra irányulás. Ez utóbbi esetben az Önvalón kívül álló tárgyak hatása alatt állunk, ami magában foglalja a helyzetet, körülményeket, más embereket és dolgokat. A tárgyi világra irányuló alapállás másoknál keres támogatást és jóváhagyást. Gondolkodásunk és viselkedésünk így mindig elébe vág a válasznak.                                       Aggódásra és félelemre alapul.
 
A tárgyi világra irányulásban erős igényünk van arra, hogy uraljuk a dolgokat. Szeretnénk külső erőre szert tenni. Az igény, hogy helyesléssel találkozzunk, uraljuk a dolgokat és külső hatalommal rendelkezzünk, - mind, mind a félelemből fakadnak. Ez a fajta erő nem a tiszta lehetségesség ereje, nem az Önvaló ereje, nem valódi erő. Amikor megtapasztaljuk az Önvaló erejét, eltűnik a félelem, a külső dolgok uralásának kényszere és a külső helyeslésre találás vágya.
 
A tárgyi világra irányulásban a belső támpont, saját Énünk. Énünk azonban nem az, akik valójában vagyunk. Énünk csupán Én-képünk, társadalmi maszkunk, szerep, amelyet játszunk (az életünkben). Külső helyeslésből táplálkozik, uralkodni akar és erő tartja életben, mivel félelemben él.
 
Valódi Önvalónk, a szellemünk, a lelkünk, teljesen szabad mindezektől. Védett a bírálatokkal szemben, nem keltenek benne szorongást az élet próbatételei és nem érzi magát senkinek alárendelve. Ugyanakkor, mégis alázatos és mások felettinek sem érzi magát, mivel mindenki másban is meglátja ugyanazt az Önvalót, a különféle megjelenési formákban ugyanazt a szellemet.
 
Ez, a lényegi különbség a tárgyi világra irányulás és a befelé irányulás között. A befelé irányulásban megtapasztaljuk igazi lényünket. Ez, nem szorong az élet feladataitól, mindenki mást tisztel, de nem érzi magát senkinek alávetve. Az Önvaló ereje igazi erő.
 
A tárgyi világra irányulásból fakadó erő ezzel szemben hamis erő. Mivel az Énre alapul, csak addig tart, amíg jelen van a tárgy, amire irányul. Egy társadalmi tisztség, vagy méltóság - pl. egy ország, vagy testület elnöki szerepköre, - vagy a sok pénz csak addig ad erőt, amíg a méltóság, vagy a pénz tart. Az Énre alapuló erő csak annyi ideig hat, amíg ezek a dolgok támogatják. Amint elmúlnak, az erő is elillan.
Az Önvalóra alapuló erő állandó, mert az Önvaló ismeretéből fakad. Ennek fontos jellemzői érvényesülnek. Vonzza azokat az embereket és dolgokat, amelyek közelségét akarjuk. Megbűvöli az embereket, helyzeteket és körülményeket, hogy vágyainkat támogassák. A természet törvényeiből fakadó támogatásnak is mondhatnánk ezt.                      Az isteni támogatása ez, a kegyelmi állapotból fakad. Akit eltölt erejével, az élvezi a másokkal való kapcsolatot és mások is örömmel keresik Őt. Ez a kötőerő az igazi szeretetből származik.
 
Hogyan alkalmazhatjuk A tiszta lehetségesség törvényét, a lehetőségek teljes körének mezőjét életünkben? Ha ennek előnyeit akarjuk élvezni, ha a tiszta tudatban rejlő alkotóerőt akarjuk kibontakoztatni, ahhoz érintkezésbe kell kerülnünk Önvalónkkal.
Az egyik út ehhez, az elcsendesedés, a meditáció és az ítélkezésmentesség napi gyakorlatai. A természetjárás szintén érintkezésbe hoz e mezőben rejlő lehetőségekkel,
a végtelen alkotóerővel, a szabadság- és boldogságérzéssel.
 
A csendben-lét során időt szánunk arra, hogy egyszerűen csak létezzünk. A csend megtapasztalása időről-időre kivon a beszédes tevékenységek köréből és az olyan elfoglaltságokból, mint a tv-nézés, a rádióhallgatás, vagy az olvasás. Aki sohasem ad módot magának a csend megtapasztalására, az- belső párbeszédét zavarja meg.
 
     Rendszeresen szánjun időt a csend megtapasztalására, vagy csak egyszerűen  biztosítsunk magunknak csendet, minden nap egy adott időre. Ez lehet kétórányi, de ha soknak tűnik ennyi, legyen egyórás időszak. Időnként azonban szánjunk erre hosszabb időt, egy egész napot, két napot, vagy akár egy egész hetet.
 
Mi történik a csend megtapasztalásakor? Kezdetben a belső párbeszéd csak még zavarosabbá válik. Erős igény lép fel a dolgok megfogalmazására. Vannak emberek, akik az első 1-2 napon csaknem megőrülnek, amikor egy nagyobb csend-időszakra szánják el magukat. Hirtelen sürgetés érzése és szorongás tör rájuk. Amint azonban továbbra is megmaradnak ebben a tapasztalásban, belső párbeszédük kezd mederbe terelődni. Hamarosan elmélyül a csend. Azért történik ez, mert a gondolatvilág átadja a teret, mivel tudomásul veszi, hogy nincs már témája, ami körül keringjen, ha az Önvaló, a szellem, a döntéshozó egy időre valóban felhagy a beszéddel. Ekkor, a belső párbeszéd csillapultával - kezdjük megtapasztalni a tiszta lehetségesség mezőjének nyugalmát.
 
A rendszeres csend-gyakorlat, az egyik út A tiszta lehetségesség törvényének megtapasztalásához. A mindennapos meditáció szintén ilyen út. Eszményi esetben reggel is és este is 30-30 perces meditációra lenne szükség. A meditáció segítségével megtapasztalható a tiszta csend és tiszta tudatosság világa.
A tiszta csend világában megmutatkozik, hogy minden-mindennel (kölcsönösen) összefügg, mindent átfogó erő hangol össze. A Teremtés végső alapjainál minden, mindennel összekapcsolódik.
 
    Az 5. szellemi törvény, a Szándék és vágy törvénye megmutatja, hogyan vihető be egy szándék gyenge sugallata ebbe az erőtérbe, amitől a kívánság magától megvalósul. Mindenekelőtt azonban meg kell tapasztalni a csendet, mely a vágyak megnyilvánulásá-nak előfeltétele, mivel a csendben alakulnak ki a kapcsolódások a tiszta lehetségesség mezőjével, amelyben aztán a számtalan részlet összehangolódik a megvalósuláshoz.
 
Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe és az hullámfodrokat kelt. Egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda.                      Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámokat kelt az egyetemes tudat közös alaprétegében, amely mindent- mindennel összekapcsol. Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága.
Ebbe a kavargásba nem hogy kavicsot, hanem akár egy egész épületet is belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás. A Bibliában szerepel: "Légy csendben és megismered, hogy Én vagyok az Úr." Így, ez csak a meditációban tud megtörténni.
 
A tiszta lehetségesség mezőjének eléréséhez a másik út, a nem-minősítés gyakorlása. A dolgok állandó minősítése, a kiértékelés: jó, rossz, helyes, helytelen. Az állandó értékelés, osztályozás, besorolás, címkézés és az elemzés, zűrzavarba taszítja a belső párbeszédet. Ez a zűrzavar gátolja az energiaáramlást a tiszta lehetségesség mezője és a  test között, vagyis leszűkíti a gondolatok közötti Köztes teret.
 
A Köztes tér teszi lehetővé a kapcsolatunkat a tiszta lehetségesség mezőjével.                       A tiszta tudatosság állapota, a gondolatok közt teret nyerő csend, a belső nyugalom az, ami a valódi erővel összekapcsol. Amikor az egyén leszűkíti ezt a Köztes teret, a tiszta lehetségesség mezőjével és a végtelen alkotóerővel való kapcsolatot szűkíti le.
 
A Csodák világában van egy ima: "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek." A nem-minősítés csendet teremt a gondolatvilágban. Jó ötlet ezzel az elhatározással kezdeni a napot és a nap során, minden alkalommal, amikor minősítésen kapjuk magunkat, emlékezni erre. Ha nehéz ezt megtenni, egyszerűbb elhatározás is lehetséges: "A következő 2 órában nem minősítem a dolgokat", vagy "A következő órában megtapasztalom a minősítésmentes szemléletet". Fokozatosan lehet ezt kiterjeszteni.                    A csend, a meditáció és a minősítés nélküliség segítségével megérkezünk az 1. törvény,          a tiszta lehetségesség törvényének világába. Ha egyszer elkezdtük ennek gyakorlatát, hozzávehetjük a 4. összetevőt: töltsünk időt közvetlen közösségben a Természettel.                           Ez, megérezteti velünk az élet valamennyi eleme és az összes erő közötti összhangot és az élet egészének egységét. Folyó, erdő, hegy, tó, vagy tengerpart bármelyike a Természet intelligenciájával kapcsolódik és segít elérni a tiszta lehetségesség mezőjét.
 
Meg kell tanulnunk lényünk legbenső lényegét elérni. Ez a valódi lényeg az "Én"       mögött van, bátor és szabad, bírálat nem sérti, nem fél semmilyen kihívástól.               Senkinek nem alávetett, senki fölé nem rendelt, bűverővel és misztikummal telített.
 
Valódi lényegünk elérése, betekintést ad kapcsolataink tükrébe is. Hiszen minden kapcsolatunk az önmagunkhoz való viszonyunk tükre. Ha pl. bűntudat, félelem, vagy kiszolgáltatottság-érzés kínoz egy embert, akár pénzzel, akár sikerrel, vagy bármi mással kapcsolatban, akkor ezek a saját személyiségének alapelemeiként élő bűntudat, félelem és kiszolgáltatottság-érzés tükröződései. Nincs az a pénzösszeg, vagy siker, ami megoldaná ezeket az alapvető létproblémáit. Csak, az hozhat igazi gyógyulást, ha Önvalójával bensőséges kapcsolatba kerül. Amikor valódi Önvalónk ismeretére jutunk, megértjük valódi természetünket és erre alapozzuk életünket, többé már nem fogunk bűntudatot, félelmet, vagy kiszolgáltatottságot érezni, sem pénz, sem anyagiak, sem vágyak beteljesülése miatt, mivel megtapasztaljuk, hogy minden anyagi gazdagság lényege az életenergia, amely a tiszta lehetségességen alapul. Márpedig a tiszta lehetségesség legbensőbb természetünk.
 
Amint, egyre inkább kapcsolatba kerülünk valódi természetünkkel, keresgélés nélkül adódnak teremtő erejű gondolatok, mivel a tiszta lehetségesség mezője a végtelen alkotóerő és a tiszta ismeret mezője is. Franz Kafka, osztrák filozófus és író azt mondta: "Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan, mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége, magánkívül hempereg majd lábadnál."
 
A világegyetem gazdagsága - a bőség és a pazar megjelenés - a természet alkotóerejének megnyilvánulása. Minél jobban ráhangolódunk a természet hullámaira, annál elérhetőbbé válik számunkra a végtelen és korlátok nélküli alkotóerő. Mindenekelőtt azonban belső párbeszédünk zűrzavara mögé kell jutnunk, akkor kerülhetünk kapcsolatba ezzel a bőséges, gazdag és végtelen alkotóerővel. Így létrehozzuk a dinamikus tevékenység lehetőségét, ugyanakkor belül az örök, végtelen alkotóerő nyugalma hat.
A csendes, végtelen, határtalan gondolatvilág és a dinamikus, határozott egyéni gondolatvilág e tökéletes együttese rendkívüli egyensúlyban, egyszerre egyesíti a nyugalmat és a tevékenységet, ami bármit létrehozhat, amit csak választunk.
Az ellentétek, - a nyugalom és a dinamizmus - ilyen egyidejű együttlétezése
függetlenné tesz helyzettől, körülményektől, emberektől és dolgoktól.
 
Amikor az ellentétek e rendkívüli együttlétezését nyugalomban átéljük, összekötjük magunkat az energia világával, - a kvantum-tengerrel, a nem anyagi valósággal, amely az anyagi világ létének forrása. Az energia-tenger áramló, dinamikus, hajlékony, változó, állandóan mozgásban van. És mégis: változatlan, csendes, nyugodt, örök és néma.
 
A nyugalom, önmagában az alkotóerő képessége. A tevékenység, önmagában a kifejeződési korlátok közé szorult alkotóerő. A nyugalom és a tevékenység együttese azonban képessé tesz minket tetszés szerint bármely irányban megvalósítani alkotóerőnket, - ahová figyelmünk kiterjed.
 
Bárhol is van az ember tevékenységben elfoglaltan, hordozza magában a belső nyugalmat. A kusza kavargás körülötte, soha nem árnyékolja le, mindig tud meríteni alkotóerőt belső hátteréből, a tiszta lehetségesség mezőjéből.
 
A TISZTA LEHETSÉGESSÉG TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
 
    Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Tiszta lehetségesség törvényét:
 
1. Érintkezésbe kerülök a tiszta lehetségesség mezőjével azáltal, hogy mindennap időt szánok arra, hogy csendben legyek, hogy egyszerűen csak létezzek. Naponta, reggel is   és este is minimum 30 perces csendes meditációra szintén időt szánok.
 
2. Mindennap időt szánok arra, hogy átéljem a közösséget a Természettel és csendben szemléljem a minden élőt átható intelligenciát. Csendben ülve figyelem a naplementét, vagy hallgatom a hullámverést, vagy egyszerűen csak élvezem a virágok illatát.
Saját csendem elragadtatásában és közösségbe kerülve a Természettel élvezem
az élet lüktetését, a tiszta lehetségesség és a korlátlan alkotóerő mezőjét.
 
3. Gyakorlom a minősítés-nélküli létet. Ezzal a szándékkal kezdem a napomat: "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek!" A nap folyamán fel-felidézem ezt a szándékot.
 
2. FEJEZET - Az Adok-kapok törvénye
 
A világegyetem dinamikus változásokkal működik, az energia különféle formákban adódik át a világegyetemben. Készségünk, hogy továbbadjuk azt, amit keresünk, fenntartja életünkben a világegyetem bőségének folyamát.
 
Az élet 2. spirituális törvénye az Adok-kapok törvénye. E törvény neve azért jelenik       meg ilyen szópárban, mert a világegyetem dinamikus változásokkal működik.                                          (Rövid megfogalmazásban: Az Adás törvényének is nevezik). Semmi sem statikus. Testünk dinamikus és állandó kölcsönhatásban áll a világegyetem anyagával, gondolatvilágunk viszont ugyanígy dinamikus kölcsönhatásban áll a Kozmosz
gondolatvilágával, energiánk pedig a kozmikus energia megnyilvánulása.
Az élet áramlata, a lét mezőjét alkotó erők és elemek közötti harmonikus kölcsönhatás. Életünkben ez a törvény az Adás törvényeként érvényesül, mivel testünk és gondolatvilágunk állandó és dinamikus kölcsönhatásban áll a Világegyetemmel.
Az energiaáramlás megakadályozása ugyanolyan, mint a vérkeringés megakadályozása. Ha a vérkeringés megáll, vérrög képződik és a vér útja elzáródik. Ezért kell adni és elfogadni annak érdekében, hogy fenntartsuk a gazdagság, bőség, vagy az életünk számára kívánt bármi más - körforgását az életünkben.
 
A bőség szó (latin) eredete az "affluere", amely áramlást jelent. A bőség, a javak áramlását is jelenti. A pénz, valójában az életenergia jelképe, amelyet adunk-kapunk, annak az életenergiának jelképe, amelyet a világegyetemnek tett szolgálat eredményeként használunk. A pénz másképpen, "currency" (valuta), forgalmat is jelent, amely szintén az energia áramló természetét fejezi ki. E latin szó eredete a "currere", futást, vagy áramlást jelent.
 
Ha, megakasztjuk a pénz áramlását - (még ha csak a saját pénzünket és vagyonunkat szeretnénk is megtartani) -, megakadályozzuk, hogy - megfelelően visszaáramoljon életünkbe, hiszen az élet: energia. Ha azt szeretnénk, hogy ez az energia táplálja életünket, körforgásban kell tartanunk. Amint egy folyónak, úgy a pénznek is áramolnia kell, egyébként megreked, eltömődnek csatornái és elfojtja saját életerejét.
A körforgás tartja eleven folyamatban.
 
Minden kapcsolat, adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is és viszont. Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem  energiaáramlásának két arculata. Ha bármelyiket megakasztjuk, a természet intelligenciáját sértjük meg.
 
Erdők ezreinek ígérete rejlik minden magocskában. A magot azonban nem félretenni kell, hanem a benne rejlő intelligenciát a termékeny földdel kell megosztania.
Így árad ki láthatatlan energiája az anyagi megvalósulásba.
 
Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét. Az élet bármely értéke csakis az adással szaporodik. Aki nem működik közre
az értékek megsokszorozásában a továbbadással, az nem méltó sem kapni, sem adni.
Ha a továbbadás során valaki úgy érzi, veszteség éri, akkor az általa adott ajándék nem valódi adás és nem gyarapodik. Ha nem a szív bőségével ad valaki, akkor adása mögött nincs energia.
 
Az adás és kapás mögött meghúzódó szándék a legfontosabb. A szándéknak mindig boldogságot kell keltenie abban is, aki ad és abban is, aki kap, mivel a boldogság az életet támogató és fenntartó erő, ezáltal növekedést tud teremteni.
Ha az adás feltétel nélküli és szívből jövő, a viszonzás közvetlenül kapcsolódik hozzá. Ez az, ami miatt az adás öröm - magában a gondolatvilágban éljük át az örömöt az adás tényleges cselekvésekor. Ekkor, az adás mögötti energia messze megsokszorozódik.
 
Az Adás törvényének gyakorlata valójában egyszerű: ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Hogy az ember megkapjon valamit, amit választott, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ahhoz.
Ez az alapelv egyaránt érvényes egyéni, szervezeti, társadalmi és nemzeti méretekben.
Ha az életet minden jóval megáldva szeretnéd élvezni, tanulj meg az élet minden javával csendesen másokat gazdagítani!
 
Még pusztán az adás gondolata, a jó, az áldás gondolata, vagy egy egyszerű ima is erőteljesen hat másokra, mivel testünk lényegében a világegyetem energiájának és információtömegének e körülhatárolt energia- és információhalmaza. Mindegyikünk az egyetemes tudat része. A "tudat" szó többet jelent, mint puszta energiát és információt - gondolatként életre kelő energia és információ a jelentése. Az egyetemes gondolatvilág része vagyunk. Márpedig a gondolatnak átalakító ereje van.
 
Az élet, a tudat örök tánca, amely a mikrokozmosz és a makrokozmosz, - az emberi test és a világegyetem, az emberi gondolatvilág és az egyetemes tudat közti intelligencia folyamatos gondolatcseréjében fejeződik ki. Amint megtanuljuk azt adni, amire vágyunk, e táncot megélénkítjük és olyan mondanivalóval telítjük, amely átható erővel és életképességgel tölti meg az élet örök lüktetését.
Az Adás törvényének megvalósításához - az egész körfolyamat elindításához - a legjobb út az a döntés, hogy minden olyan alkalommal, amikor valakivel kapcsolatba kerülünk, adunk valamit. Nem kell ennek tárgyi ajándéknak lenni, lehet virág, dicséret, vagy áldás.
Sőt, a legerősebben ható ajándékformák nem tárgyiak. A gondoskodás, a figyelmesség, rokonszenv, nagyrabecsülés, szeretet a legértékesebb ajándékok, amit csak adhatunk és még nem is kerülnek pénzbe. Amikor valakivel találkozunk, némán küldhetünk feléje áldást, boldogságot, vagy örömet és derűt kívánva neki. Ez a csendes ajándék nagy erő.
 
Még gyerekként megtanultam és saját gyerekeimnek is megtanítottam, hogy soha ne menjek látogatóba ajándék nélkül. Valaki kérdezhetné: "Hogyan adjak másoknak, amikor magamnak is kevés, amim van?" Vihet egy virágot. Egyetlen virágot. Vihet egy feljegyzést, egy kártyát, amelyen a meglátogatott személy számára szóló jókívánság van, vagy kifejezi az iránta tanúsított érzést. Vihet egy elismerést, vagy egy áldást.
 
Meg kell hozni azt a döntést, hogy bárhová megyünk, bárkivel találkozunk, adni fogunk. Amíg adunk, kapni is fogunk. Egyre többet adva, egyre növekvő bizalommal tapasztaljuk e törvény csodálatos erejét. És ahogy egyre többet kapunk,
az adásra is egyre nőnek a lehetőségeink.
 
Valódi természetünk a bőség és gazdagság. Természetünkből fakadóan bővelkedünk, mivel a Természet minden vágyat és szükségletet kielégít. Semmiben nem szenvedünk hiányt, mivel lényegi természetünk a tiszta lehetségesség és végtelen lehetőségek világának része. Tudatában kell tehát lennünk, hogy már eredendően gazdagok vagyunk. Nem lényeg, hogy sok, vagy kevés pénzünk van, mivel minden gazdagság forrása a tiszta lehetségesség mezője. Ezaz a tudat, amely minden igényről - legyen az öröm, szeretet, derű, béke, harmónia, vagy tudás iránti vágy - tudja, hogyan kell betölteni.
Ha elsősorban ezeket keressük - nem csak magunk, hanem mások számára - minden egyéb, magától megadatik.
 
AZ ADÁS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
 
    Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Adás törvényét:
 
1. Bárhová megyek és bárkivel találkozom, ajándékot adok neki. Az ajándék lehet elismerés, virág, áldás. Ma mindazoknak adok valamit, akikkel kapcsolatba kerülök
és így elindítom az öröm, bőség és gazdagság körfolyamatát a saját életemben és
mások életében is.
 
2. Ma hálásan fogadok mindent, amit az élet kínál Nekem. Elfogadom a Természet ajándékait: a napfényt és a madarak énekét, a tavaszi záport, vagy a téli első havat is. Nyitott szívvel fogadom azt is, amit másoktól kapok, akár tárgyi, vagy anyagi, akár szellemi ajándék, elismerés, vagy áldás.
 
3. Elszánom magam arra, hogy a gazdagság körfolyamatát fenntartom életemben
azzal, hogy adom és elfogadom az élet legkedvesebb ajándékait: a gondoskodást,
a rokonszenvet, a nagyrabecsülést és a szeretetet. Bármikor és bárkivel találkozom, csendben boldogságot, örömet és derűt kívánok neki.
 
 
3. FEJEZET
 
Minden cselekedet (ünk) erőhatást vált ki, amely ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk. Ha úgy cselekszünk, hogy az boldogságot és sikert hoz másoknak, boldogság és siker lesz a karmánk gyümölcse.
 
Nincs a Karma gondolatában semmi szokatlan. Mindenki ismeri a szólást: "Ki mint vet, úgy arat." Nyilvánvaló, ha boldog életet akarunk, meg kell tanulnunk a boldogság magvait vetni. A karma tehát, magában foglalja a tudatos döntéshozatalt.
 
Lényegében korlátlan a döntési szabadságunk. Létünk minden pillanatában a lehetőségek teljes köre, korlátlan döntés áll előttünk. E döntések némelyikét tudatosan hozzuk meg, más döntéseket pedig tudattalanul. A karmikus törvény megértéséhez és minél teljesebb alkalmazásához a legjobb út, ha tudatosítjuk minden meghozott döntéseinket.
 
Akár tetszik, akár nem, minden ami -e, pillanatban történik, a múltban hozott döntések gyümölcse. Sajnos, választásaink jó része nem tudatos és emiatt nem is gondoljuk azokat döntéseknek, pedig igenis azok.
 
Akit megsértettek, valószínűleg megsértődik. Akit megdicsérnek, bizonyára kivirágzik és elégedettség tölti el. Gondoljuk csak át: ezek is választási lehetőségek közti döntések.
 
Akit megsértettek, eldöntheti, hogy megsértődik-e. Akit megdicsérnek, ugyancsak eldöntheti, hogy engedi-e hatni magára a hízelgést.
 
A legtöbb ember, - bár korlátlan döntési lehetőségei vannak, - mégis feltételes reflexek készletével reagál, amelyeket más emberek, vagy a körülmények váltanak ki rajta. Viselkedése előre megjósolható. Ezek a feltételes reflexek ugyanolyanok, mint amelyeket Pavlov mutatott ki. Pavlov kísérletei során rendszeresen úgy adott enni a kísérleti kutyának, hogy egyidejűleg csengő szólalt meg. A kutya hamarosan, a csengő puszta hangjára is nyálazni kezdett, mivel az ilyen kondicionálással az egyik benyomás társult a másikhoz.
 
A legtöbb ember, szintén valami ilyenfajta kondicionálás eredményeképpen, betanult és előre megjósolható viselkedéssel válaszol a környezet hatásaira. Úgy tűnik, mintha az emberek és a körülmények automatikusan váltanák ki a válaszokat és teljesen feledésbe merül, hogy ezek az emberi lét során pillanatról, pillanatra meghozott döntések.
Vagyis, egyszerű mechanizmussal, odafigyelés nélkül sorjázó döntések.
 
Ha, egy pillanatra visszanézünk és úgy szemléljük a meghozott döntéseket, mint ahogyan a mostani, épp tudatos visszanézés pillanatában viselkedünk, akkor ezzel az egész tudattalan folyamatot átemeljük a tudatos világba.                                                                                           A döntések ilyen tudatosítása hatalmas fejlesztő erő.
 
Bármely döntés meghozatalakor két kérdést tehetünk fel magunknak. Először is:
"Mik a döntésem következményei?" A szívünk mélyén azonnal világosan kirajzolódik a válasz. Másodszor: "A döntésem boldogságot hoz-e számomra és a körülöttem élők számára?" Ha a válasz igenlő, akkor a döntés helyes. Ha a válasz nemleges, akár a saját, akár mások szempontjából, akkor a döntés elvetendő. Ilyen egyszerű ez.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 4
Heti: 26
Havi: 365
Össz.: 152 834

Látogatottság növelés
Oldal: Az élet 7 működési elve
Prevenció = örök fiatalság - © 2008 - 2024 - elsoazegeszseg.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »